RÉKA:
porba hullik a könnyem
nem látok már mást
homályos minden ember
nem akarom, hogy meglásd
a szél elfújja a hangom
a léptem visszhangzik még
a lelkem kimossa az eső
ha a szemedet nem láttam rég
eltemetem a múltam
igazad volt látom
mikor nem hittél bennem
én kergettem az álmom
talán egyszer elérem
maradnék is de mennék is innen
nehezek a szavaim minden rímben
a torkomon folyik ki a szívem
REFRÉN:
túl nagy a csend ez megijeszt
a vihar előtt lenyugszik minden
tombol a tűz ami téged elűz
hamuvá lesz minden körülöttünk
MES:
volt pár barát aki mellettem állt
meg volt pár év ami a hasznomra vált
voltak itt szebb napok
de volt, hogy az eső esett, nem az első eset
egyedül megyek mindennel szembe
mert kinőttem a régi életemet
eltemetnek sokan,
mert elfelejtették a nevemet
pedig volt az a gyerek aki nagyot álmodott
nem felt, ha kellett mindent eldobott
meg voltatok ti, akik nem értettetek
hogy épp miért tetettem ezt!
volt az a gyerek aki üres zsebbel
bontotta le a falakat!
meg volt az a gyerek aki tiszta szívvel
nem volt lehetetlen feladat
REFRÉN:
túl nagy a csend ez megijeszt
a vihar előtt lenyugszik minden
tombol a tűz ami téged elűz
hamuvá lesz minden körülöttünk
GÉ:
ha esik az eső, ha fúj a szél
a lelkem mindig jót remél
egy végtelen regény ez bennünk
az igaz társunkkal eggyé kell lennünk
esik, megesik ha nincsen esernyő
nem tanulunk az esetből
esetlen kapcsolat, nincsen kapcsolás
nem csak akkor vagyok jól ha a nap csodás
most dörög, isten sírja a bánatát
nincsen zsebkendő, csak álbarát
abból is rengeteg de boldoggá tesz
ha hallod a reppeket
és azt mondod minden frankó
bömböl a magnó, nincsen narkó
én nem csavargok, hadd zuhogjon
szivbe markol, de hagyjuk most jó!
REFRÉN:
túl nagy a csend ez megijeszt
a vihar előtt lenyugszik minden
tombol a tűz ami téged elűz
hamuvá lesz minden körülöttünk