Follow The Flow – Plátói

Mikor először láttam a két szép szemed

Arra vágytam, hogy széttépjelek

És azóta minden pillantásod-

Idézi az első nézésedet

Csak egy álom, rég vágyom rá

Soha nem válik rémálommá

Csak azért nem volt bajunk

Mert a mi szerelmünk egyoldalú

Viszont az annyira, szinte már fétis

De ez a kapcsolat legalább szép is

Nem leszel úgy az enyém, hogy leépíts

És tudom, hogy így marad

Örökre plátói maradsz, de nem is bánom

Addig is rólad szól mindegyik számom

Végre rájöttem, hogy amíg szánom-

Magam addig boldog is lehetnék

Az életről írt naplómban-

Te vagy minden szó

Mégsem várok rád az ajtóban

Tudom, így lesz jó

Mindig egyedül, mindig ugyanúgy vagyok

Nélküled emelkedek aztán zuhanok

Mindenki mást fejben veled csalogatok

Mindenki más csak sebet nyalogatott

Így lehetsz az igazi csak igazán

Hogy soha sem próbáltuk ki talán

Megtartod a szíved és az illatodat

Én meg magamnak hozom le a csillagokat

Nem gyűlölöm, hogy tőled működöm

Már nem titkolom, széjjel kürtölöm

Ébren álmodom veled az életem

Én nem változom, csak rád éhezem

Válogatok a húspiacon

Egy ölelésből nyerem a vigaszom

Míg téged kerestelek minden éjben

A remény rég fejest ugrott a mélybe

Az életről írt naplómban-

Te vagy minden szó

Mégsem várok rád az ajtóban

Tudom, így lesz jó

Ha túl nagy a csend, ódákat zengek

Minden gitárhúr érted pengett

Kitárul elém az élet és leél-

Millió lehulló szerelmes levél

A kapcsolatok abban merülnek ki

Addig jók, míg a hibák nem derülnek ki

Így soha nem csalódok a szavadban

Csak egy rajongód vagyok, minek tagadjam?!

Az életről írt naplómban-

Te vagy minden szó

Mégsem várok rád az ajtóban

Tudom, így lesz jó

Tovább a blogra »