[Verse]
Egy lökés hiányzik, egy erő
Ami szakaszt vág a végtelen egyenesre
Annyi tényező játszik ellenem
De ahogy az állást nézem velem egy se
Annyi bátor nekifutást láttam
De oly kevés lett befejezve
És aki befejezte, elrugaszkodás után ugrás a mélybe, fejes
Nem leszek a bárány, inkább a farkas a bárány bőrében
Aki vonyít a holdra az éj ében leple alatt
Nem is láthatod soha pőrébben
Nem az az áldozat fajta
Hús és vér vagyok sárból dagasztva
Az amelyik célt adott minden homokszemének
Nem az aki mástól akarja megkapni a választ
A fel sem tett kérdésére, de neked van igazad
Minek is fáraszd magad?
Mindenkinek van egy eleresztetlen sérelme
Amire biztos pontként tekinthet
Én meg te ugyanazok vagyunk
Egy fej, egy test, egy lélek, de…
Amíg te világbékét akarsz én csak látni ahogy lángol
A szavad a szavam, de néha kiveszem a szádból
Tik-tak-tik-tak
Szólj rám amikor levennéd a rabláncot a bokádról
Tényleg? A nemezised vagyok?
Nekem megfelel ez is, hidd el azt szeretném, hogy ragyogj
És ha a gép felez is még mindig két lehetőség marad
A bárgyúság kell, vagy a jó irányba terelt harag?
Fenomén fel a fejjel, a fajtád fel falja a fele flexelő falkát
Van fasza renoméd, vedd elő, hallják meg:
A rendelő megnyitja ajtaját
Őrizd meg a tartást az alján is
És az új hajnal alkalmán friss lappal alapozd meg a karmád
Nincs az az akaraterő, amit a kanális végleg elnyel
Elvégre az energia csupán átalakul
És egy szemernyi hamu tán másnap
Az új motivodnak szolgál tápanyagul
Majd amikor túl vagy a holtponton
Szorítsd el a dühöt es vitorlázd meg a sztorit
Ez a tükör, te mikor látsz meg benne bárkit
Aki sikolt „Állj, egyedül vagy”
Mégis mire ez a felhevült agy?
Az elmúlt néhány év is elrepült
A zenmester türelmesen ült a penge élén
Mert bár nem bír folytonos kontrollal a belső békéjén
De összeforrt minden hullámverte csontja
És túlnőtt a kibaszott CD-n…