Istenem mit mondhatnék…
Hiányzol nagyon,
A szívem szerint megőrülnék látod már azt sem tudom,
Valami azt súgja hog okkal jöttél el
De valaki mondja meg hogy oktalanul miért mentél el
Háttérben a tv szól, kinn sirat még a föld,
Fényképek villannak, sok emlékképük szüntelen gyötör
Az is lehet, hogy ez így van jól csak úgy minden zavaros még
Mindenki rólad kérdez és senki se kérdi miért
Refrén:
Mint lassan múló Napsugár,
Egy fáradt őszi délután,
Épphogy felvillant
Már el is illant,
Hirtelen….
És biztos jobb helyen van már,
Ha itt lenne és csak mondaná,
Ne hullajtsd a könnyed,
Mert most már könnyebb,
Ég veled….
Megrendült a Föld,
Beborult az ég
Gyászruhába bújt sok hátrahagyott szív,
Úgy kiáltanék de senki nem felel,
Valaki mondja meg, miért mindig a jók mennek el
Majd egy szép napon újra látlak még
S talán boldogan nevetve jössz felém
Felfoghatatlan az utolsó szívverés
Utolsó szívverés….
Nincs is szó rá, mit érzünk mi most,
A töltőtollamból az utolsó csepp minta is kifolyt,
De igen is írnom kell, mert érzem ez így lesz jó,
Megcímzem búcsúlevelem mert hozzád és rólunk szól,
Feledni nem tudlak ezt ígérem neked,
Ígérem azt is minden titkod őrzöm végérvényesen,
S ha újra látlak majd együtt nevetünk még
Sírhat majd a Föld mert boldog lesz az ég
Refrén:
Mint lassan múló Napsugár,
Egy fáradt őszi délután,
Épphogy felvillant
Már el is illant,
Hirtelen….
És biztos jobb helyen van már,
Ha itt lenne és csak mondaná,
Ne hullajtsd a könnyed,
Mert most már könnyebb,
Ég veled….
Megrendült a Föld,
Beborult az ég
Gyászruhába bújt sok hátrahagyott szív,
Úgy kiáltanék de senki nem felel,
Valaki mondja meg, miért mindig a jók mennek el,
Majd egy szép napon újra látlak még,
S talán boldogan nevetve jössz felém,
Felfoghatatlan az utolsó szívverés,
Utolsó szívverés….