Mit is tudnék mesélni magamról…
Semmit…
Az egyetlen, ami éltet…
A zene…
Mr.Missh… kettő, nulla, tizenkettő…
Tizenkettő… tizenkettő…
Összejött minden, újra összedőlt
Nem bízhatok, az ördög mindig új alakot ölt
De minek töröm magam, ha ennyiszer megölt
Ahogy felejtem nevét, egy újabb álom gyötört
Nincsen pénz, a tested hűvös és félsz
Mindig ugyanez a része, hagyod magad, visszatérsz
Mert érzed, hogy nem találod a kiutat
A sorsod dédelget egy percig, aztán újra bemutat
Rájöttem, hogy az őszinteség má’ halott
Nem egy esélyt kapott, miközben hazudik, a szeme ragyog
Depis a zeném, mert többnyire ilyen vagyok
A nagyzolás nem a stílusom, azt nyomassák a rajok
Folynak a könnyek, közben ütöm a zsákot
Nem vagyok önmagam, ilyennek senki nem látott
Az országba’ pörög a zeném
Ez nem lehet a ti sztoritok, mert ez csak az enyém
[ -Refrén- ]
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt…
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt…
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Az élet ad, az élet elvesz
Rájöttem, az életedet előre, tesó, soha ne tervezd
Legyél a perverz, akinek semmi se számít
Hiába kamuzol nekem, tudom, a rossz oldal csábít
Tartom a hátam, ha baj van, pár barát van
Mindig attól kapok pofont, akitől soha nem vártam
Ilyen az élet, a sors eltapos
Észrevettem, a szegényekre bukik, válogatós
[ -Refrén- ]
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt…
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt…
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt…
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Mit is mondhatnék még…
Felkelek… flamós vagyok… kajálok…
Dobok pár telefont…
Aztán zenélek…
2012 Mr.Missh…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: